Arippot megvendégeltem almákkal, azután elindultunk a domb felé és azt terveztem, hogy megyünk egy kört és közben meg-megállunk legelni. De Arippo már az első elágazásnál jelezte, hogy ő nem a dombra vezető úton menne, hanem egy másikon oldalt, amin még soha nem mentünk. Nekem is tetszett az ötlet, bár nem derült ki, hogy ez egy telek, vagy egy utca, mindenesetre jó járható volt. Átértünk a párhuzamos utcára ahol viszont nehezen tudtam Arippot rávenni, hogy folytassuk az utunkat. Az volt az érzésem, hogy vissza akar fordulni. De végül tovább mentünk, de az út minősége itt nem nekünk való, nem fogunk erre járni. Hamar elértük azt az útszakaszt, amit már ismertünk, itt keződődnek a házak. Arippo itt legelésre alkalmas helyet talált és teljesen új lendülettel legelt. Egyértelmű volt, hogy érzi a tavasz közeledtét, szaporán, szinte kapkodta eszik ilyenkor, míg máskor nyugodtan válogat. Eleinte még azt terveztem tovább indulunk, de végül a legelés mellett döntöttem – nem volt értelme erőltetni a sétát. Mindössze kb. 600 métert távolodtunk el a karámjától és legalább fél órát legelt.