Aripponak vittem almát és takaróban fogyasztotta el. Kicsit sétáltunk, de most a karámok mentén indultunk a házak és a domb felé. Így jutottunk a szokott régi helyre, ahol most sem találtunk igazán legelni valót. Úgyan így mentünk haza is. Arippo szabadon jött mellettem és ahogy az itatóhoz értünk kicsit elkanyarodtam, hogy megnézzem mennyi vizük van. Volt víz, de Arippo kicsit kihasználta a lehetőséget és könnyű vágtában előre ment a kapuig, ahol megvárt. Ennek annyira nem örültem, de ennyi fegyelmezetlenség talán belefér. Innentől minden ugyan úgy történt, ahogy bármikor máskor. Lehet, hogy csak én örültem a takarónak, mert ő mindenképp szükségét érezte a karámba, hogy meghemperegjen, miután levettem róla.